Blog

Indián Ünnepségen jártam: PowWow Arleeban (Montána, USA)

Csodálatos érzés, amikor egy gyermekkori vágy valóssággá válik.

Már sokadszor tapasztalom meg, hogy ez milyen egyszerűen lehetséges. Szeretettel kell gondolni az adott dologra, és száz százalékos hittel tudni azt, hogy ezt egyszer, valamikor biztosan elérem, megtapasztalom. Ha a kétely árnyéka is elkerüli a gondolatainkat, amit kiküldünk az Univerzumba, akkor mindig előbb vagy utóbb megvalósul a vágyunk. Az életkörülményeink sokszor váratlanul olyan jól alakulnak, hogy egy adott pillanatban rádöbbenünk: élem azt amire vágytam. Ilyenkor azt érezzük, hogy csoda történt.

Így jártam 2016 július 1-én. Gyermekkori vágyam volt, hogy élőben találkozhassak igazi, ősi, hagyományt őrző indiánokkal. ThetaHealing® tanári tanfolyamokat végeztem a világhírű médium Vianna Stibal otthonában: Bigforkban (Montana, USA). Ő javasolt egy helyi programot, a PowWow indiántalálkozót.

Már 118 éve, az amerikai őslakos indiánok évente egyszer, július 4-e körül összejönnek a montanai Arlee településen. Ilyenkor több tucat indián törzs felölti a legszebb, legszínesebb, legdíszesebb ünnepi ruháját, és bemutatják egymásnak az őseik táncát, megünneplik egymást.

Egy fedett, lelátókkal körbevett helyen közel 800 indián táncolt egyszerre, körülöttük minden törzsnek a dobosai, énekesei foglaltak helyet. Voltak segítőik, és indián árusok is az ünnepségen. Több mint 1000 indiánnal voltam egyszerre, egy időben és helyen.

Különleges élmény volt megtapasztalni, amikor 800 indián egyszerre táncol! Micsoda energiák! Nem tudom elmesélni, át kell élni.

Volt lehetőség arra is, hogy a tradicionális indián ételeket is megkóstoljuk.

Ez a rendezvény nem egy turista látványosság. Ez az indiánok ünnepe. Az Ő ünnepük, ahol bemutatják egymást, egymás érdemeit megünneplik. Volt például egy 65 év körüli hölgy, akit azért méltattak, mert 52 unokája van. Bemutatták a családot, aztán felvonult a család a nagy plénum előtt, majd beáramoltak a törzsek is, és táncukkal ünnepelték őket. Megtiszteltetés volt, hogy bepillanthattam abba, hogy hogyan ünneplik, méltatják egymást, egymás között.

Olyannyira, nem turista látványosság a PowWow, hogy egy indián árus, akivel beszédbe elegyedtünk, nem akarta elhinni, hogy Európából vagyunk.

Furcsa volt, hogy alig volt “fehér ember” a helyszínen. Aztán az is érdekes volt, hogy mi európai turisták, szinte mindannyian csalódtunk egy kicsit: a fekete-fehér TV filmek indián képére számítottunk. És ők nagyon színesek voltak. Pazar, csillogó, színes ruházatuk épp oly gyakori volt, mint a tolldíszes, madár karmos kiegészítőjük.

A döbbenetemen felbuzdulva, bóklásztam egy kicsit az interneten. Kíváncsi voltam, hogy a többi amerikai indián rezervátumban milyen népviseletet hordanak az indiánok. Meglepően tapasztaltam, hogy mindenhol ilyen színes, csillogó, villogó a népviselet.

Bizony-bizony 2016-ot írunk. Ők is változnak, fejlődnek… Már nem sátrakban, hanem igazi házakban laknak, nem lovakkal, hanem terepjárókkal közlekednek, és a népviseletük a madártollak, bőrök és csontok mellé, kiegészültek csillogó kelmékkel, flitterekkel, gyöngyökkel.

Milyen érdekes az ember! Volt egy képünk, amit a TV sugallt nekünk, 1977 körül itt Európában. Ezt évtizedek óta őrizzük is, és amikor szembesülünk vele, hogy közben eltelt fél évszázad és a kép sokkal színesebb, akkor megdöbbenünk. Rájöttem, hogy semmit nem tudunk ezekről az emberekről. Dédelgetjük a mozi nyújtotta, és a regények nyújtotta múltat.

A legfurcsább élményem az volt, hogy érezni lehet egy óriási távolság tartást az indiánok és a “fehér ember” között. Amikor a közös fényképet kértem, szinte vágni lehetett a levegőben a bizalmatlanság és az elutasítás sűrű, nehéz energiáját. Hálás vagyok Neki, hogy mégis megengedte.

Mennyi harag, mennyi neheztelés, mennyi bűn köt össze minket indiánokat és “fehér embereket”!

A ThetaHealing® Világgal való kapcsolatok tanfolyam, éppen erre hivatott, hogy kitisztítsa a népek, nemzetek közötti ősi ellentéteket. Nagyon vonzódtam mindig az indiánokhoz, és a tanfolyamon kiderült, hogy DNS szinten hordozok törzsi hovatartozást és ellentéteket is bizonyos indián törzsek iránt. Ki gondolta volna! Mélyen hiszem, hogy ha dolgozunk magunkon, akkor energetikailag semlegesíteni tudjuk a múlt, kollektív fájdalmait.

Idén, 2016-ban 118. alkalommal rendezték meg az indiánok ősi találkozójukat. A rendezvény hivatalos oldalán találhatsz egy kis történelmi beszámolót a rendezvény kialakulásáról: http://www.arleepowwow.com

Köszönöm az Univerzumnak és mindenkinek aki részt vett abban, hogy ezt én is átélhettem, hogy hozzásegített ehhez a felejthetetlen élményhez!

Kérlek ne feledd! Te is átélheted az álmaidat! Számomra idén ez nem volt úti cél. Nem is tudtam, hogy van ilyen ünnepség, azt se tudtam, hogy Montánában él a legtöbb őslakos indián törzs. Csak egyszerűen szeretettel és hittel gondoltam mindig, arra a jövőbeli életeseményemre, amikor találkozhatok majd igazi indiánokkal. Az ember Test, Lélek, Szellem és Tudat négyes egysége. Amikor szeretettel gondolunk valamire, akkor a Szellemünk egy szeretet szállal összeköt minket és az adott tárgyat vagy eseményt. Majd elkezdi a Szellemünk kidolgozni a térnek, időnek és az eseményeknek azon optimális együttállásait, amikor TE és az amire szeretettel gondolsz a fizikai valóságban is találkozhattok. És ez nem csupán hit kérdése, hanem kvantumfizika.

Álmodozz, TEREMTS és éld át Te is a saját CSODÁIDAT!