Blog

Az én temetésemen majd kacagjatok és mókázzatok! – 1. rész

Ezeket a sorokat a szeretet és a hála hívja életre. Hálás vagyok a Páromnak, aki megmutatta nekem, hogy magasabb tudatossági szinten hogyan lehet megélni imádott szülei elvesztését. Hálás vagyok Mamának és Papónak, hogy tanították nekem, hogy milyen is valójában a halál, mert hogy más, mint amit a köztudatban gondolunk róla.

Kérlek titeket, hogy az én temetésemen majd kacagjatok és mókázzatok! Örvendjetek majd velem, hogy letudtam egy földi tapasztalást, és újra a Lélekcsaládomhoz visszatérve folytathatom tovább az életemet!

Ha van egy kis időd, akkor olvasd el, hogy mit tanított nekem Mama és Papó a halála által, és miért kérlek, hogy majd légy vidám, amikor…. (nem írom le többé, mert még nem akarom teremteni).

3 évvel ezelőtt, amikor Mama haldoklott érdekes dolgok történtek. Mindig is egy nagyon bölcs asszony volt, de szolidan, visszahúzódva élte életét, szeretettel szolgálta a családját és nem fitogtatta bölcsességét. A halála előtti napokban érdekes tanításokat adott át nekünk, melyek megleptek engem is és a Páromat is, hiszen soha nem tűnt spirituálisan nyitottnak. Aztán megkértem Őt, hogy engedje meg, hogy jelen lehessek a halálakor és tanítson engem arra, hogy hogyan zajlik a halál. Megengedte. Tanított. Nagyon hálás vagyok neki ezért. Íme néhány történés és tanítás.

„Ez a sok ember, játssza újra és újra ugyanazokat a buta játékokat és nem veszik észre, hogy az egész élet csak illúzió.” – mondta 3 nappal a halála előtt.

Képes volt a Párommal telepátiával kommunikálni. Én is jelen voltam, amikor ez zajlott, de én nem jöttem rá mi történik. A Párom gondolt valamire, és Mama hangosan válaszolt neki. Azt hittem, hogy csak magában beszél szeretett Anyósom. De nem így volt. Párbeszédet folytatott szeretett kisebbik fiával. Később szóról szóra rekonstruáltuk a párbeszédet a Párommal. Kétséget kizárva így megtapasztaltuk, hogy van gondolati szintű kommunikáció és azt is, hogy csak az „hallja” akivel a kommunikáció zajlik.

Megvárt a haldoklás elindításával. Korábban kértem Őt, meditációban, mert nyíltan nem beszéltünk arról, hogy meg fog halni, hogy engedje meg, hogy jelen lehessek akkor, amikor eltávozik. Éppen egy 32 órás maratoni dupla rendelés – orvosi ügyelet – dupla rendelés cikluson voltam túl, azon a pénteki napon amikor a munkát letéve rohantam az otthonukba. Akkor már nagyon rosszul volt. Egy ici-pici kábító fájdalomcsillapítót adtam neki vénásan, csak nagyon picit, mert nem akartam, hogy leállítsa a légzését, de csökkenteni szerettem volna vele a légszomját. Lassan, több részletben akartam beadni, de már az első pici dózis után leállított. Nagyon dühös lett rám, amikor megtapasztalta, hogy beszűkíti a tudatát, és kijelentette, hogy ilyet többet nem adhatok neki, mert „Nem tudok tőle gondolkozni!”

Addig nem is történt semmi, amíg vissza nem tért a tudatossága 100%-osan. Persze ekkor is zavartnak hatott a Tudatalattijából feltörő viselkedésminták miatt. Percekre viszont képes volt megtartani a tudatosságát. A Párommal ott voltunk mellette.

Lőcsei Fanninak hála eljutott hozzánk Vallyon Imre tanítása a halálról, így tudtuk, hogy milyen út előtt áll most Mama. Tudtuk, hogy azzal tudjuk Őt segíteni, ha a lehető-legmagasabb feltétel nélküli szeretettel tekintünk rá és az előttünk álló folyamatra. Csak ott voltunk és szerettünk. Pál Erzsike Magasfrekvenciás beavatásaival könnyen a Feltétel Nélküli Szeretet terébe tudtuk repíteni magunkat. Ezt tettük mindketten: „Ellazulok és szeretek” volt a varázsigénk, mellyel azonnal meg tudtuk nyitni a théta teret. Ezzel egy fény henger nyílt meg a térben. Akkor még nem ismertük a Theta Healing® módszert, és nem ismertük a mögöttes logikát, de működtetni már tudtuk. Ösztönösen cselekedtünk, nem egyeztettünk előre, mégis csodás összhang volt köztem és a Párom között. Később, az első Theta Healing® tanfolyamomon megértettem, hogy valójában mit is csináltunk.

Néhány óra múlva elkezdődött a folyamat.

Mama levette az arcáról az oxigénszondát és közölte, hogy ezt tovább nem kéri. Határozott volt, olyannyira, hogy meg se próbáltam visszatenni rá.  Mindhárman tudtuk, hogy most kezdődik a folyamat, az átmenet, a haláltusának nevezett folyamat.

Még jobban szerettünk, méginkább nyitva tartottuk azt a fényenergia hengert, ami a Feltétel Nélküli Szeretet rezgését hozta el Mama szobájába. Papó is csatlakozott hozzánk. A Párom ült Mama ágyán és fogta Mama kezét. Én a másik ágyon ültem, mellém ült Papó, és Ő az én kezemet fogta. Csendben voltunk és szerettünk. Közel 1 órás volt a folyamat.

Aztán egy utolsó szemkontaktus mindenkivel és a Lélek elhagyta a Testet. Ekkor mindannyian egy nagyon erős szív és napfonat környéki fájdalmat éltünk meg, a minket összekötő energetikai szálak elszakadása kapcsán. Olyan érzelem társult hozzá, mint amikor úgy érzed, hogy kiszakad a szíved a veszteség, a gyász, az örök elválás miatt. Mindhárman tudtuk, hogy Mama Lelke eltávozott. Különös ajándéknak tekintem, hogy láthattam, amint a Lélek kiszáll a Testből, és láthattam, ahogy a Testen kívül halad tovább. Egy percre a Test is megadta magát ennek a változásnak, aztán újra beindult a légzés és a keringés, de már nem volt hangos a légzés mint korábban, hanem halk, egyenletes. Papó nem értette, hogy mi történik, hisz, az előbb kimondta, hogy „Most halt meg.”. Teljesen elbizonytalanodott. Az elkövetkező 20 percben a szív még tette a dolgát, az idegrendszer még működtette a teste, majd szépen lassan minden folyamat leállt. Akkor most melyik pillanat volt az igazi halál?

Grabovoj® tanait megismerve lehet megérteni a folyamatot. A Lélek tartalmazza azt az információt, ami alapján teremtődik az anyag. A Szellem az a részünk, ami mozgatja az információt és az anyagot. A Tudat átalakítja az információt az anyagi síkra: atomok keletkeznek általa. Ezen folyamatok mind az Univerzum Törvényei szerint zajlanak.

A Lélek elhagyta Mama Testét. Ezt mindannyian érzelmi és testi fájdalommal éltük meg. Majd a Szellem, mely még jelen volt a Testben lehetővé tette, hogy az életfunkciók még működjenek. Lassan, 20 perc alatt a Szellem is elhagyta a Testet, és leállt a légzés és a keringés, megszűntek az életjelenségek. Sejtbiológiai szinten is megmagyarázható mindez.

Lehet azon elmélkedni, hogy melyik is akkor a halál valódi pillanata. Ez is az is. Mama Tudata is akkor távozott a Test teréből amikor a Lélek, majd 20 perccel később a Szellem is. Érdekes, hogy a lányom, aki akkor 12 éves volt pont abban a perceben küldött SMS-t, hogy „Mi van Mamával?” amikor az örök életű Lélek és az örök életű Tudat elhagyta a Testet. Érdekes, hogy a Sógorom is abban a pillanatban érezte, hogy oda kell jönnie, amikor a Lélek elhagyta a Testet.

Orvosként a halál időpontjaként azt a pillanatot kellett megjelöljem, amikor a Szellem elhagyja a Testet. Orvosként csak az anyag működését kell minősítsem.

Közben ahogy nyílt a „Túlvilág” Dimenziókapuja óriási adag szeretetet kaptunk, mi, akik jelen voltunk a Lélek átmenetekor. Korábban akkor éltem át hasonlót, amikor a lányom megszületett és amikor orvosként a mentőautóban, egy buszmegállóban megállva egy szülést vezethettem le. Eufórikus boldogság – talán ezek azok a szavak, amik legjobban meg tudják közelíteni azt az érzést. Ez az érzés elsöpör minden fájdalmat, félelmet. Megszűnik az egó, megszűnik az „én állapot” és a helyébe kerül a „mi életérzése”. Milyen érdekes, hogy ugyanolyan érzést ad a születés, mint a halál!

Aztán megmosdattuk és felöltöztettük Mama Testét. Bár nem tudtam, hogy melyik fiókban mi van, akkor pont odanyúltam ahova kellett, nem keresgéltem hanem pontosan a szándékaim szerinti eredménnyel cselekedtem.

Úgy gondolom, hogy minél magasabb rezgésen működünk, ez annál inkább így van, és az a szeretet energia, ami a Dimenzió Kapu nyílásakor elért hozzánk hetekre megemelte a rezgésszintünket. 3 nap múlva kezdett csökkenni, és 3 hét múlva kezdtük érezni az elválás szomorúságát. 2 héttel az esemény után a Párom így nyilatkozott erről az érzésről: „Napról-napra gyengébben érzem azt a szeretetet, amit Mama halála óta érzek, kár, hogy nem tart örökké.”

Azok, akik nem lehettek jelen abban a pillanatban, amikor a Lélek átment a másik dimenzióban, akik nem részesültek a Dimenziókapu megnyílásának áldásos hatásában, azok azonnal az elmúlás fájdalmait, szomorúságát és bánatát élték át. A lányom megdöbbent azon, hogy az Édesapja képes volt nevetni: „Anya! Apa nevet. Most halt meg az Édesanyja, ilyenkor nem sírni szokás?” De. Igen, ilyenkor sírni szoktunk, és sírnánk mi is, ha nem részesültünk volna a Feltétel Nélküli Szeretet rezgésszám és tudatosság emelő hatásában, ami a „Túlvilág” megnyílásakor elért hozzánk. 3 hétig élvezhettük ezt az áldott állapotot.

Még akkor este elmeséltem a Szüleimnek és a Lányomnak amit tapasztaltam. Érdekes bölcsességet fogalmazott meg az Édesapám. Azt mondta, hogy én azért vagyok képes meglátni, hogy a Világ ilyen törvényszerűségek mentén működik, mert bennem nincs gyűlölet. Benne van gyűlölet, sok politikáról szóló műsort néz a TV-ben, ezért Ő nem képes meglátni ezeket. Igen, így van. Milyen érdekes, hogy a Párom és az én jelenlétemben Apu tudatossága is megemelkedett annyira, hogy képes rálátni ilyen ok-okozati összefüggésekre! A magas rezgésű emberek jelenlétében az alacsonyabb rezgésűeknek is gyorsan nő a rezgésszáma.

Nagyon hálás vagyok Mamának, hogy általa mindezen tanulságokat megtapasztalhattam.

A tanításunkat Papó folytatta. Már több hónapja készíti a Páromat az elmenetelére. Beszél róla. A Párom nagyon kötődik hozzá: 3 éve naponta kétszer látogatja és minden nap telefonon is beszélnek. A bölcs, szeretetteljes Édesapa tudta, hogy fel kell készíteni erre a fiát.

2 hónappal a halála előtt furcsa dolog vette kezdetét. Engem is elkezdett naponta telefonon hívni. Már nem azért, hogy letoljon amiatt, hogy régen látott, hanem csak azért, hogy elmondja, hogy „Bogica én nagyon szeretlek téged. Korábban nem mondtam neked, de most mondom, hogy nagyon szeretlek téged.” Megvárta, hogy megszüljem a negyedik unokáját. Azt is megvárta, hogy elvigyük hozzá, hogy megnézhesse, majd beindította egy csonttöréssel az „elmegyek projektet”. Betegsége során percenként váltakoztak a zavart és a tudatos pillanatok. Tudatos perceiben megkérte a fiát, a Páromat: „Engedj el!”. Neki is, nekem is elmagyarázta, hogy 80 éves, 3 éve egyedül él, Ő már menni akar, nincs célja amiért maradni akarna.

Háziorvosként is azt tapasztaltam, hogy olyan cukik az emberek a szeretteikkel, hogy addig nem halnak meg amíg mindenki, akivel szorosan kötődnek egymáshoz, el nem engedi őket. Sokszor ezért lesz hosszú egy haldoklási időszak.

Amikor már mindannyian elengedtük Papót is, akkor egy gyors lefolyású szövődménnyel Ő is rövid időn belül átlépett a „Túlvilágra”.

Érdekes, hogy a most nem voltunk ott a fizikai testünkkel, de tartottuk ugyanúgy a Feltétel Nélküli Szeretet terét. Nem voltunk ott a Dimenziókapu nyílásakor, így nem is részesülhettünk abban a finom energiában, amit Mama elmenetelekor megéltünk.

Háziorvosként már megértettem, hogy mindig az van ott a haldokló mellett, akinek ott kell lennie, és nem véletlen az, ha éppen lekésed egy pár perccel a halál pillanatát. Ismét megerősödtem abban, hogy ez így van.

A temetése további tanulságokkal szolgált. A Párom hamarabb kiment a ravatalozóba, nekem még szoptatnom kellett és csatlakoztam. Eldöntöttem, hogy Theta Healing® tanárhoz méltóan majd megnyitom a théta teret, és teszem a dolgom. Amint a Párom mellé léptem, aki a nyitott koporsó mellett állt béke, szeretet, nyugalom járt át. Később tudatosult, hogy Ő már megnyitotta a Feltétel Nélküli Szeretet terét, az egész Ravatalozót átjárta ez a magasabb rezgésű energia. Később elmondta, hogy nem tudatosan tette. Vannak olyan személyek, akik ösztönösen együtt rezegve az Univerzummal teszik azt, amit kell. A Párom is ilyen. Magas tudatosságú és ösztönösen cselekszik. Én sokszor átgondolom, eldöntöm, csinálom. Ő csinálja és nem agyal rajta még később se.

Jó thétáshoz méltóan energetikailag én is megtisztítottam a teret: a Ravatalozóban, a sírig vezető úton és a sír körül. Feltöltöttem mindent és mindenkit Feltétel Nélküli Szeretettel. Ebből a szeretetből egy fény folyosót készítettem a Tudatommal a sírig és a sír körül. Tettem mindazt, amit a Theta Healing® haladó tanfolyamon megtanultam.

Közbe, amíg én a Tudatommal dolgoztam, érkeztek a részvét nyilvánítók.

Sikerült magas rezgésűnek maradnom, mindaddig amíg egy rossz energetikai állapotban lévő hölgy oda nem lépett hozzám, részvétet kívánni. Ekkor ellepte a szívcsakrámat a fájdalom és megteltek a szemeim könnyel. Hirtelen esett a rezgésem. Hoppá! Kinek az érzései ezek? Az enyém vagy a hölgyé? A hölgyé. Ezek szerint teljesen nyitva van az aurám és átveszem a másik ember érzéseit? Gyorsan thétában bezártam az aurámat, töröltem a fájdalmat és betöltöttem magamnak, hogy:

„Tudom milyen érzés magas rezgésűnek maradni.,
Képes vagyok ébernek, tudatosnak maradni.
Lehetséges számomra a temetést tudatosan végigélni, a tudatalatti drámái nélkül.
Tudom mi a különbség a saját érzéseim és a mások érzései között.
Lehetséges és biztonságos csak a saját érzéseimet érezni, és azokat tudatosan kezelni.”

Gyorsan visszanyertem a stabilitásomat. Később, már több nappal a történtek után értettem meg, hogy Szellemi szintű megállapodás kapcsán energetikai segítséget adtam annak a hölgynek: átvettem a fájdalom energiájának egy részét és én transzformáltam a magasabb rezgésű terek felé. Így működnek a sámánok. Én nem szoktam ezt már tudattalanul se csinálni. Korábban a Rendelőben igen, sokszor éreztem azt, amit a betegeim éreztek a Testükben, a Theta Healing® haladó tanfolyam óta már nem. Most azonban extra szükség volt rá.

Sokszor Lélek-Lélek, Szellem – Szellem, vagy Tudat – Tudat szinten olyan megállapodások vannak egymás megsegítésére, amelyek nem tudatosulnak, de történéseket generálnak. Erről Grabovoj® módszere tanít. Itt is ez történt. Milyen jó, hogy ismerem a Theta Healing® módszert! Így nem kellett beleragadjak órákig a mástól átvett érzelmekbe hanem kb. 20 másodperc alatt segítettem magamon, hogy újra jól legyek.

A kegyeleti beszéd sajnos tele van igaztalan dolgokkal. Közhelyekkel. Mindig. Mindenhol. Ez azért szomorú, mert alacsony tudatossági szinten tartja az emberiséget. Arra nagyon jó, hogy felszakítsa az érzéseinket, hogy megéljük minden korábbi veszteségünket, hogy belevigyen minket a drámáinkba. Lehet, hogy ha egy jót sírunk, akkor még segíti is az elengedést, ennyi haszna egyes esetekben talán van.

Az háziorvosként a tapasztalatom, hogy sokan hosszú időre beleragadnak a korábbi veszteségeikbe egy temetésen való részvételt követően.

„Elragadta a kegyetlen halál.” – nem igaz, Ő akart menni.

„A halállal való küzdelemben alul maradt, a halál győzött.” – ez se igaz, nem küzdött Papó a halállal, hanem hívogatta.

Meggyőződésem, hogy mindig a Lélek dönt a halálról, tehát az egyénnek egy magasabb rendű része, és nem vagyunk kiszolgáltatva a halálnak.

És még hosszasan sorolhatnám.

Vallyon Imre „Felkészülés az új korra” és Vianna Stibal Theta Healing könyveit szeretettel ajánlom mindenkinek, aki meg akarja érteni, hogy mi is ez a halál. A Theta Healing® módszer tanfolyamain pedig meg lehet tanulni, hogy bárhol és bármikor hogyan kell összekapcsolódni a Feltétel Nélküli szeretet energiájával, hogy segítsünk magunkon és másokon.

Nos a fentiek tükrében kérlek, hogy az én temetésemen nevessetek és mókázzatok. Amikor tovább lépek, akkor élek tovább. Amikor nevettek és mókáztok, ha szeretettel gondoltok rám, akkor nem csak Ti lesztek sokkal jobban, mint ha sírtok, hanem engem is magasabb rezgésű, szeretetteljesebb világokba repítetek az általatok generált szeretet által. Erről fogok írni a második részben kicsit bővebben.

Hálás vagyok Lőcsei Fanninak, Vallyon Imrének, Pál Erzsébetnek, Vianna Stibalnak a Theta Healing® módszer megalkotójának és Grabovoj úrnak a tanításaikért.

Köszönet és hála ennek a csodálatos párnak azért, hogy megajándékoztak engem a Párommal, hogy szerettek és hogy tanítottak engem még a halálukkal is!

Tisztelettel: dr. Francia Boglárka